Sári Gusztáv
(1928. november 20-1990. augusztus 10.)
tanár, tanfelügyelő, vezető szakfelügyelő.

Az elemi iskolai osztály első négy évfolyamát Kabán végezte el. Polgári iskolába járt Püspökladányban, majd Hajdúszoboszlón. Ezt követően a Debreceni Ref. Koll. Tanítóképző Intézetének a növendéke volt. 1948-ban szerzett tanítói oklevelet, kitűnő minősítéssel. Magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomát az Egri Pedagógiai Főiskolán kapott. Főiskolai tanulmányait munka mellett végezte, s tanulmányi kötelezettségeinek jeles eredménnyel tett eleget.
Szülőfalujában, Kabán kezdett tanítani, az 1948/49-es tanévben, ott, ahol édesapját a község legjobb kovácsmesterének tartották. Olyan mesternek, aki munkája közben nem- csak a hasznosság, hanem a szépség törvényeit is szem előtt tartotta. Igazi apai öröksége a munka szeretete, a szorgalom, a tehetség, a harmónia és a szép iránti fogékonyság lett. Édesanyja községi szülésznőként, majd ápolónőként dolgozott. Gyermekeinek, embertársainak egyaránt példát adott a szelídségből, a szerénységből, a segítőkészségből és a jó ügyeket szolgáló magatartásból.
Alig telt el egy-két tanév, már tanfelügyelője lett a berettyóújfalui és a püspökladányi járásnak. 1952-53 fordulóján pedig a Hajdú- Bihar Megyei Tanács Művelődési Osztályán dolgozik, mint az általános iskolák tanügyeinek előadója, megyei tanfelügyelője.
Innen Budapestre, a Művelődésügyi Minisztérium személyzeti főosztályához került, közigazgatási és az ezzel kapcsolatos szakmai feladatokat végezve. Nem maradt sokáig a főhatóságnál. Hiányoztak neki az iskola, a benne működő pedagógiai műhely, a konkrét, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fontos tennivalók, a tanítási órák és a tantestületi közösségek légköre.
Visszament Kabára. 1954 végén ott találhatjuk, mint az intézmény igazgatóját. Ettől kezdve irányítja, szervezi az iskola oktató-nevelő munkáját. Saját szaktárgyainak tanítási óráin végzett didaktikai, metodikai és nevelői munkájával hiteles és követhető példát adott, miközben tisztelte és elismerte kollégáinak egyéni módszereit, oktatási eljárásait, ha azok megfelelő eredményekhez vezettek. A gondolatvilág, a lélekformálás nem a tárgyak fizikai értelemben vett alakítása. Egy kicsit mégis olyan, mint amikor a kovácsmester úgy formálja műhelyében az anyagot, hogy azok emberi rendeltetésüknek, célszerűségüknek megfeleljenek. Az oktatás iskolai, szellemi és gyakorlati műhelyében dolgozó Sári Gusztáv valóban mesteri munkát végzett.
Az 1956-os forradalom kabai eseményeihez tartozik, hogy Sári Gusztáv a ledöntött szovjet katonai emlékmű mellett mondta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Lelkileg és testileg is megszenvedett érte, bár erről még családján belül sem beszélt az idők során. 1957 őszétől lemondott igazgatói megbízásáról, s tanári munkakörben dolgozott tovább. Ebben az évben kötött házasságot Varga Julianna tanítónővel. Két gyermekük született, Gusztáv és Péter. Családja, az irántuk érzett szeretet és felelősség még teljesebbé téve élete értelmét.
Olyan öt esztendő következett Sári Gusztáv életében, amelyek hivatástudatának, alkotó erejének újabb időszakát jelentették. Kísérletező, szüntelenül újat és maradandót teremtő tanárként tervezte és szervezte meg mindennapos tennivalóit. Közben elemzi és összegzi addigi munkájának tapasztalatait. Ekkoriban jelennek meg első írásai szakmai folyóiratokban.
Ugyanakkor aktív szervezője és résztvevője volt Kaba kulturális, szellemi életének. Felismerve, hogy az egészséges lokálpatriotizmusnak azonosulást segítő és megtartó ereje van. Gyűjtötte a falu régebbi életének tárgyi emlékeit.
Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a cigány származású gyermekek iskolába kerüljenek. Mindig azt vallotta, hogy a cigányság társadalmi beilleszkedésének és boldogulásának a legfontosabb feltétele a megfelelő általános és szakmai műveltség megszerzése. Az ismeretterjesztés, a közművelődés iskolán kívüli területein is eredményesen dolgozott. Szakkörökben végzett munkával, az amatőr színjátszás szervezésével működött közre a képzőművészet és az irodalmi művek népszerűsítésében.
Műhelyteremtő és eredményes munkáját elismerve, 1962 november elejétől ismét őt bízták meg a kabai általános iskola igazgatói teendőinek az ellátásával. Két-három esztendő múltán az általa vezetett intézmény oktatási, nevelési eredményei, pedagógiai szerepe kiteljesedett és elismertté vált a megyében és azon kívül is.
Mindezek után 1965-ben újra a Hajdú-Bihar Megyei Mővelűdésügyi Osztályon dolgozik, előbb tanfelügyelőként, majd 1974-78 között az általános iskolai csoport vezetőjeként.
1978-ban, egészségi problémái miatt kéri, hogy intézményhez kerülhessen. A pedagógiai műhelymunka területei közül változatlanul ez a szerep állt hozzá legközelebb. Így lett a Gyengénlátók Általános Iskolájának a tanára. Ugyanakkor vezető szakfelügyelőként továbbra is részt vett a megye oktatásügyének a szolgálatában, irányításában.
1988-ban, életének hatvanadik esztendejét betöltve kérte nyugállományba helyezését. Negyven esztendős, igen eredményes, s minden tekintetben figyelemre méltó pályafutása után a pihenés évei következhettek. A rajzolgatás, festegetés és szobrászkodás saját és mások kedvére végzett alkotó munkája. A sors közbeszólt. Egy tragikus közúti baleset során életét vesztette.
Pedagógiai, tanári, nevelői, s az oktatásügyben végzett irányítói tevékenységének bemutatását és értékelését nagyon nehéz röviden összefoglalni. Életpályájának 1975-ig terjedő időszakának bemutatásában ott találhatók pedagógiai munkásságának első időszakára eső, s már akkor kiemelkedő eredményei, értékei.
A megyei művelődési osztályon eltöltött munkakörében céltudatosan, általános pedagógiai és szaktárgyi szempontok szerint egyaránt jól és eredményesen használta fel és alkalmazta korábban szerzett ismereteit és tapasztalatait. Tanulmányi felügyelőként arra törekedett, hogy tanácsadó és ellenőrző munkájával segítse az általános iskolák vezetőinek, pedagógusainak a munkáját, tantárgypedagógiai, didaktikai és metodikai tanácsaival, előadásaival és leginkább módszertani levelek formájában közölt írásaival.
Sokat tett azért, hogy az általános iskolákban dolgozó pedagógusok közgondolkodásában helyes szemlélet alakuljon ki a korszerűségről, s ez hatékonyabb oktatási, szervezői munkában, a módszertani kultúra fejlődésében, s a személyiségformálás mérhető eredményeiben fejeződjön ki.
Kiemelt figyelmet fordított a helyes történelemszemléletnek, hazafiságnak, az állampolgári tudat alapjainak a kialakítására és fejlesztésére. Fontosnak és érvényesítendőnek tartotta azt is, hogy az általános iskolai tanulók kommunikációs készsége egészséges arányokban fejlődjön, a szóbeliség és az íráskészség tekintetében egyaránt.
Sári Gusztáv munkájáról szólva nem beszélhetünk szakfelügyeletről és szaktanácsadói szerepkörről külön-külön. Irányítói, "felügyelői" munkájában mindenkor a tanácsadói teendőket tartotta elsődlegesnek. Az abban való együttműködést, hogy minden iskolás gyermeket a maga léptei szerint szükséges elvezetni az ismeretszerzés útján a tudáshoz, megteremtve a motivációt, az önálló felfedezés és megismerés örömét. Ez a készségek és képességek, a személyiség magatartásjegyeinek fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ez a szemlélet érvényesítése az igazgatói, szaktárgyi munkaközösségek irányítása során is. Elméleti és gyakorlati munkásságát nemcsak Hajdú-Bihar megyében, hanem az oktatásügy országos fórumain és intézményeiben is számon tartották, megbecsülték.
Szerteágazó pedagógiai tevékenységeinek egyik kiemelkedő területe a történelemtanítás, annak korszerűvé tételéért folytatott munkában való aktív részvétel. Tankönyvíróként, általános és szakmódszertani kérdésekről publikáló szakíróként országosan is ismertté vált Sári Gusztáv. Olyan neves szakemberekkel dolgozott együtt, mint Glatz Ferenc, aki most a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szabolcsi Miklós, Szebenyi Péter, Szabolcs Ottó és Gazsó Ferenc történészek. Számos pedagógiai, szaktárgyi témájú írása jelent meg a Történelemtanítás című folyóiratban, a Hajdú-Bihar megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet kiadványaiban.
Általános iskolai történelemkönyveket írt. Társszerzője volt az 1985-ben kiadott, az általános iskola 5-6. osztályos tanulói számára készült Magyar nyelv és irodalom tankönyvnek. Egyik legkiemelkedőbb és legismertebb munkáját a Tankönyvkiadó jelentette meg 1972-ben, "Tegyük korszerűbbé az általános iskolai történelemtanítást" címmel. Munkaviszonyban töltött éveinek utolsó tíz esztendejében ismét a szívéhez legközelebb álló tanári munka, s az azzal egyidejűleg ellátott vezető szakfelügyelői feladatok ellátása jelentette alkotó tevékenységének mindennapos tennivalóit.
A látássérültek iskolájában az oktatás-nevelés speciális felkészültséget igénylő munkáját a reá mindig is jellemző lelkiismeretességgel, hozzáértéssel és eredményesen végezte, ottani kollégái körében is tisztelet és szeretet övezte.
Életpályájának kezdetétől a közéletben is aktív szerepet töltött be. Szülőfalujában, Kabán is, majd a megyei és országos szervezetekben. Tagja volt a MPT-nak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Tanterv- és Tankönyvfejlesztés Országos Tanácsának. Részt vett a Történelemtanítás című folyóirat szerkesztésében is.
1965-tól voltam munkatársa. Előbb járási, majd megyei tanfelügyelőként álltam vele munkakapcsolatban. Sokat tanultam tőle, mindig segítőkész volt velem szemben is. Arra is igényt tartott, hogy véleményemet, tapasztalataimat megosszam vele. Megismerkedésünket követően nagyon rövid idő alatt igazi és erősszámú barátság alakult ki közöttünk. Szép és emlékezetes napokat, órákat éltünk át együtt családi és baráti körben is.
A nem felejthető barátság és az együtt végzett munka számos mozzanata, emlékképe késztetett arra, hogy az 1996. nov. 26-i emlékülésen szóljak róla, s elmondjam, hogy Sári Guszti elköltözött az élők világából ugyan, de mégis köztünk maradt.
Felesége Júlia, s fiai, Gusztáv és Péter által létrehozott alapítvány az általános iskolába járók történelem iránti érdeklődésének szélesítését és tartalmassá tételét kívánja szolgálni.
2000. aug. 28-án szülőfalujának általános iskolája ünnepélyes keretek között felvette egykori tanítójának, tanárának, igazgatójának a nevét. Megtisztelő meghívásnak tettem eleget, amikor a pályatársak nevében ez alkalommal is szólhattam róla, a vele töltött idők emlékeiről.
Sári Gusztávnak a közoktatásban elfoglalt helyét, betöltött szerepét, pedagógiai, tanári munkásságát többször elismerték magas szintű kitüntetésekkel, díjakkal. 1956-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1964-ben Kiváló Tanár címet adományoztak neki. 1979-ben a pedagógusok legmagasabb szintű szakmai elismerésében részesült: Apáczai Csere János-díjat kapott. 1988-ban, nyugállományba kerülésekor Hajdú-Bihar megye Maróthi György-díjjal tüntette ki az egész élete során nagyszerűen és eredményesen végzett munkájáért.
Az Apáczai Csere János-díj jelkép erejű is. Hiszen Sári Gusztáv, miként a XX. század kiemelkedő jelentőségű pedagógusa, gondolkodója, ő is maradéktalanul, a legnemesebb szándékokkal osztotta szét életének értékeit, tanítványai, kollégái, pályatársai körében. Mindezekért tekintjük őt köztünk mérvadónak, halhatatlannak.


Források és irodalom: családi és iskolai dokumentumok, szakmai folyóiratok, Sári Gusztáv emlékkötet. Sári Gusztáv Emlékbizottság, 1997.

Dr. Gazda László


A szerző írása a PEDAGÓGUSOK ARCKÉPCSARNOKA 2002 című kiadványban jelent meg a Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület kiadásában, Ungvári János elnök szerkesztésében. (150-152. oldal)

.

Csatlakozz hozzánk Facebook

© Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2019.